2012. január 22., vasárnap

Hímzések - Első rész

Most gondoltam arra, hogy a hímzés mostohagyermek a blogomban.
Nem azért, mert nem szeretek, vagy mert nem tudok hímezni, de még csak azért sem, mert nem tudok felmutatni ebben a témában semmit.

Első hímzőkészletemet még óvodás koromban kaptam. Emlékszem rá, nagyon szép dobozban volt, egyik sarkában kivarrva egy kis rész. Annyira el voltam tőle ragadtatva, és annyira féltem, nehogy elrontsam, hogy azóta sincs kivarrva. Nem is tudom, hol lehet, de még néhány éve találkoztam vele. Az egy olyan ajándék volt, ami arra volt csak jó, hogy elijesszen a hímzéstől. Túl szép és túl komoly volt nekem akkor.

Pici alátét - gépi slingeléssel

Nem ijedtem el a hímzéstől, igaz, könnyebb darabokkal kezdtem. Lehet, hogy ha türelmes ásatásokat végeznék, meglelném az első munkáim megmaradt darabjait. Arra emlékszem, mi volt az. Tenyérnyi kis valamik. Előnyomott anyagra hímeztem keresztszemeket. Akkoriban ez normális dolog volt, csak jó pár évvel később láttam először kongrét. Szóval azt, amit a hatvanas években kongrénak neveztek. Ma már nem tudom, mi a  neve, mert többféle néven is nevezhetjük. Azokról az anyagokról van szó, amit ma Aidának neveznek, legalábbis a Burdában. Tudom, több gyártója is van, lényeg, leszámolható mintákat lehet rá hímezni.
Előtte még vászon és kresvászon volt, arra hímeztünk. A napszövet is csak a hetvenes években lett ismert. Mekkora szám volt, hogy a napszövet műszálas!:-)

Tehát a gyermekkori kezdetleges kis keresztszemektől eljutottam a szintén előnyomott párnákig, futókig, terítőkig. Ezek népi motívumokkal előnyomott kézimunkák voltak, még ma is megvannak. Sajnos a fonalak színtartóssága sokszor csak papíron létezett, ezért sirattam is nem egy készrevarrt futót és terítőt. A piros volt az, ami sikeresen megfestette az egész kézimunkát piros foltosra. Eltávolítani nem lehetett. Az ötletek, hogy szappannal kell mosni, nem váltak be a színét eresztő fonalak esetében. Az ecetes áztatás sem:-(

Erről beszélek - színét eresztő fonal kártétele

Több tájegység mintáit varrtam, volt amit szerettem, volt amit nem. Van olyan, amit valószínűleg a nem megfelelő fonal miatt nem kedveltem. Ez az írásos kézimunka volt, amit csak Volga fonallal tudtunk varrni, de azt kresvászonra varrni nem egy leányálom. Gyapjúról nem is álmodtunk.
A sikeres kézimunkákat perlé fonallal készítettem. Ezt ma is kapni, ma már elég drágán. Ugye egy hímzésnél nem egy színt használunk, egy valamire való sárközi, kalocsai legalább 10-12 színt tartalmaz, és ha mindet akkor kell megvenni, bizony elég drága mulatság.

Tenyérnyi kis terítő

Selyemmel sosem varrtam, nem is nagyon lehetett kapni, elég ijesztő is volt, hogy motringban val, sima és csúszós. Amúgy meg egyszerre úgyis csak 2-3 színt árultak egy helyen, tehát kemény munka lett volna megvenni annyi és olyan színt, ami kellene egy szép matyóhoz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése