2012. január 25., szerda

Mennyi fonal kell a pulóverhez?

Megvallom, mostanában nem kötök pulóvereket, de volt idő, amikor nagyon sok pulcsi és kardigán került ki a kezeim közül. ezek mind felnőtt méretűek voltak. Ez utóbbit csak azért jegyzem meg, mert egy bébi vagy gyermek számára készülő holmi sokkal kevesebb időt és sokkal kevesebb fonalat követel.

Tehát van némi tapasztalatom abban a kérdésben, mennyi fonal kell egy pulóverhez.

A kérdést némileg bonyolítja az, hogy ma az interneten milliónyi mintát, leírást lehet találni, míg 20-30 éve egy kezemen tudom megszámolni, hány újságból kaphattunk útmutatást, ötletet, segítséget.
Biztos sokan emlékeznek a Fürge Ujjak nevű lapra, ez volt az egyetlen kézimunkával foglalkozó, magyar nyelvű, rendszeresen megjelenő kiadvány.

Ma, ha körülnézünk egy jobbfajta, úgy értem, nagyobb választékkal rendelkező újságos boltban, akkor legalább 10 féle kötős-horgolós újságot találunk. Ennyi talán még magyar nyelvűből is van, ezen felül pedig főleg német nyelvűeket találunk. Ezért azért lehet rossz, mert az interneten meg főleg angol nyelvű leírások vannak, persze sok spanyol és német is, de a legtöbben angolul tanulnak mostanában.

Ez csak egy pici kitérő volt, ezzel is jelezni akartam, hogy ma sem vagyunk jobb helyzetben, mint régen, csak most a bőség zavara lehet a nehézség oka.

Hol van olyan információ, ami hitelesnek tekinthető?
A boltban a fonal címkéjén minden helyesen van írva?
A fonalcímke feliratokról már írtam, egy része a nálunk kapható fonalakon is így vagy hasonló módon van jelezve.

A kérdés az, mennyi fonalat vegyek egy terv megvalósításához. Direkt nem írtam projektet, annyira fura, hogy ma ezt a kifejezést használjuk már lassan mindenre.

Tegnap végeztem egy kis közvéleménykutatást, hogy vajon a súly vagy a hossz az, amit néznek a leírásban, illetve melyik szerint veszik a fonalat a munkához.

Eléggé meglepett, hogy itthon is többen esküsznek arra, hogy a méterszám a fontos, mert annak alapján tudja, mennyi fonalat vegyen.
Elgondolkoztam ezen, és a következő megállapításokra jutottam.

A munka elkészítéséhez akkor jó a felhasznált fonalmennyiséget méterben tudni, ha:
  • a leírásban megadott fonallal dolgozok,
  • a leírásban megadott méretek valamelyikével dolgozok,
  • a próbakötés során ugyanaz az eredmény jött ki, mint a leírásban.

Ha ez a három egyszerre igaz, akkor aláírom, érdemes a fonal méterszáma alapján kiszámítani, hány motringra lesz szükségem.

Itt jegyezném meg a másik dolgot, amit az utóbbi években tapasztalok, és tegnap egy fonalboltos alaposan ki is fejtett, vagyis, hogy manapság, főleg az interneten, fonalat fél kilós egységekben illik vásárolni.
Elnézést, de ettől kezdve meg miről beszélünk? Ha a szükséges fonalból vagy veszek fél kilót, vagy nem adják el nekem, akkor minek számoljak? Legfeljebb azt, mi a fenét csinálok majd a maradék 25, na jó, maradék 8-10 dekával? Abból mi lesz?

Megint elkalandoztam.

Nem tudom, ki hogy van vele, de mi van akkor, ha a leírásban szereplőnél nagyobb méretre van szükségem? Ugye ez könnyen érthető, sok leírás a 42-44-es méretnél ér véget.
Kedvenc szakirodalmam szerint (Burda), a modellek leírása olyan méretekre készül el, amikben az elkészült modell jól mutat. Tehát a max. 40-es méretű ruha szabásmintáját ne nagyítsuk fel 44-esre.

Kötött holminál is célszerű végiggondolni, hogyan fogok benne kinézni. Egy egyszerű szabású pulóvernél, aminek mintája is szolid, nem lehet probléma szerintem.

Mi szól ellene a modellhez szükséges fonal méterszám szerinti számolásának?
  • nem abból a fonalból készítem,
  • nem olyan összetételű fonalból készítem,
  • nem olyan vastagságú fonalat akarok használni,
  • nem azzal a mintával készítem,
  • nem olyan lesz az ujja hossza, vagy az egész darab hossza,
  • a modell méretéhez képest több mérettel eltérő ruhadarabra van szükségem,
  • a próbadarabom méretei jelentősen eltértek a leírásban szereplőtől,
  • lazán kötök/horgolok,
  • szorosan kötök/horgolok.
Ez utóbbi 3 miért nem egy sor? Én is képes vagyok egy próbadarabot nagyon szépen megkötni, majd a munka során egyre lazábban dolgozni.

Kezdő kötő/horgoló mindig görcsösebben dolgozik, ezt ne vegye senki személyes sértésnek, de ez így van. Aki régen kézimunkázik, azt tudja ezt, mert átélte. Egy idő után már lazán tud az ember kötni vagy horgolni.
Szerintem még attól is függ a kötés/horgolás szorossága vagy lazasága, hogy idegesek vagyunk-e. Ugyanúgy, ahogy az írásunk is nagyon más tud lenni különböző időkben és helyzetekben.

Akkor most ezek után mi a csuda van?
A fonalakon szokott lenni egy jelölés, ami azt mutatja, a gyártó szerint egy  gyermek, férfi vagy női pulóverhez vagy mellényhez hány gombolyag fonal szükséges. Érdemes ezt is figyelembe venni.

Pontosan sosem tudjuk kiszámolni,mennyi fonalra van szükség. Irányszámok vannak.
A fonalakkal az a baj, hogy soha az életben nem fogunk ugyanolyan árnyalatot kapni, ha az a bizonyos gyártás már elfogyott. Hiába a modern technika, régen is pontosan tudták a gyárban a fonal színének keverési arányait, nem csak ma, de most is vannak eltérések. erre minden gyártó fel is hívja a figyelmet.
Ezért javasolják, hogy szerezzünk be akkora mennyiséget, ami biztosan elég lesz, vagyis hagyjunk rá valamennyit a számoláskor. Régebben, a Foki boltban például, a bontatlan motringot blokk ellenében becserélték más fonalra, ha visszavittük.

Akkor összefoglalnám azoknak, akik eljutottak idáig:-)

A kötés és horgolás nem az a műfaj, ahol pontosan ki tudjuk számolni, mennyi fonalra lesz szükségünk egy modell elkészítéséhez. Nagyjából meg tudjuk saccolni, a leírásban szereplő adatok segítségével. Ha eltérő anyagösszetétellel dolgozunk, akkor számítanunk kell eltérésekre.
Érdemes próbadarabot kötni! Ezzel az a baj, hogy akkor tudok próbadarabot kötni, ha már megvettem a fonalat.

A legkönnyebb fonalak a műszálas fonalak. A pamut nehéz, ezért a könnyű, nyári pamutpulóver lehet, hogy fél kiló lesz! (Nesze neked könnyű pulcsi.)
A tiszta gyapjú is sokat eszik, a kevertszálas fonalak egyesítik a jó tulajdonságokat.
A lenfonal is nehéz, a selyem könnyű, csúszós és drága.

Ne feledjünk el egy fontos dolgot. Ha már készítettünk kötött vagy horgolt ruhadarabot, és ahhoz hasonló nagyságút akarunk majd most is, akkor nincs más hátra, mint a kész darabot feldobni a konyhai mérlegre, és megmérni. Ha ráadásul még a fonal is azonos lesz az új darabhoz, vagy legalábbis ugyanolyan vastagságú és összetételű, akkor nagyon pontosan tudjuk, mennyi fonalra lesz szükség.




Share/Bookmark

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése