Szerzői jog és kézimunka

Azt tudjuk, hogy nem illik más tollával ékeskedni. Az interneten sem.
Ezt én igyekszem betartani.

Nem, nem támadott meg senki, és nem is magyarázkodok, csak gondoltam, leírom, hogyan csinálom én.

Azért írok erről, mert időről-időre olvasok a szerzői jogokkal kapcsolatban blogokban bejegyzéseket. Ezek külföldi blogok, elég nagy forgalmúak, és gondolom, azért kell időnként magyarázniuk, mit és hogyan kell, mert vagy támadás érte őket a közölt tartalom miatt, vagy a hirdetéseik kerültek veszélybe mások által jogtalanul feltett képek miatt. (Legalábbis én így érzem, ezért fontos számukra az, hogy ne legyenek kétes tartalmak az oldalaikon.)

Amikor saját dolgaimról írok, egyértelmű, hogy nem máshonnan vettem át az írást. (Remélem egyértelmű!:-))
A fényképek ezekben a bejegyzésekben a saját munkáimról készült saját fotóim. Itt fel sem merülhet olyan gond, hogy bárkinek megsérteném a szerzői jogait. Nem szoktam egy az egyben leírás alapján készíteni dolgokat, mindig sikerül másként is:-)

Amikor érdekességekről írok, vagy olyan dolgokról, amiket találtam a neten, akkor minden esetben megtalálható a link, ahol az eredeti cikk vagy leírás található, és a képet is úgy teszem ide, hogy a kép link legyen, annak az oldalnak a linkje, ahonnan a kép származik.
Ezt kétféleképpen tudom megoldani. Az lenne az egyszerűbb, ha a kép linkjét tudnám ide beilleszteni, de sok kép nem kattintható, nem nézhető meg nagyobb méretben, így ez nem jó módszer.
Ezeknél a képeknél azt kell csinálnom, hogy lementem a gépemre, majd tallózás után illesztem be a blogba. Mindig meghagyom az eredeti fájlnevet.
Így két link is mutat arra az oldalra, ahonnan az ötletet merítettem.

Amit nem szabad, és én is elítélem azokat, akik így írnak honlapokat, az az, hogy egy az egyben lemásolnak cikkeket, könyveket, oldalakat. Én is ismerek ilyen magyar oldalt, ahol semmi más tartalom nincs az oldalon, mint régi könyvekből kigépelt leírás, a könyvből scannelt rossz minőségű fekete-fehér képekkel. Ahhoz képest hatalmas rajongótábora van, és istenítik. Nem, nem az irigység beszél belőlem, csak azt mondom, ehhez pofa kell.

Most rátérek arra, amiért "tollat" ragadtam.

Tele az internet leírásokkal. Kötés, horgolás, hímzés, bármi.
Egyre több helyen olvasom, hogy az író "befenyíti" az olvasókat, hogy a képen látható bármi az ő tervezése, és senkinek sincs joga azt lemásolni, legfeljebb saját használatra.

A mai gyöngyszem egy babasapka volt, ami a világ legegyszerűbb mintájával készült, egyráhajtásos pálcákkal. A kezdés, szaporítás a szokásos, amit mindenütt olvashatunk, és amúgy némi gyakorlattal magunk is rájöhetünk, mikor lesz kör. Vagyis a 4 láncszemből gyűrűt, majd soronként 12, 24, 36 pálcát írja le. A pálcákat nem egymás tetejére teszi, hanem a két pálca közé. Ugye, ezt két variáció lehet ebben a témában, a legegyszerűbb, kezdő verzióban.
A sapka utolsó sora ráköltés.
A minta felett leírja a fenyegető sort, mely szerint ez az ő saját (original) dizájnja. Lemásolni, kinyomtatni csak személyes használatra szabad. De azért megkéri az olvasót, hogy ha hibát talál, írja meg neki:-)
Nyugi, amerikai oldalról van szó, nem kell találgatni, hogy vajon kit utálhatok ennyire, hogy kifigurázom. Nem ezért írtam le a dolgot.

Azt akarom ezzel a példával illusztrálni, hogy néha (nem néha) azt képzelik emberek, hogy a hideg vizet is ők találták fel. Hivatkoznak szerzői jogokra, meg mindenre.

Az egész minta ügyben van valami, ami zavaró számomra. Arról beszélek, amikor mindenféle minta esetében ott a fenyegető mondat, tilos utánozni, lemásolni, megjelentetni, kivonatolni, elkészíteni, megnézni, gyönyörködni benne....
Kivel nem fordult még elő, hogy valamit kitalált, boldog volt, hogy milyen jó dolog jutott az eszébe, majd megtudta, a dolog már régen létezik, sőt, komoly irodalma is van.
Meddig mondható, hogy az én mintám ugyanaz, mint másé, csak ezzel az eltéréssel?

Megtilthatja-e valaki azt, hogy az internetre feltett leírása alapján mások elkészítsék azt a bizonyos dolgot? Kérdem, minek teszi fel, ha a másolás gond neki? (Aki érti, az szemre megmondja, hogyan készült, nem kell leírás hozzá.)

Ezek a minták sokszor szerepelnek könyvekben is. Nekem is több kötős könyvem van, vannak olyanok is, (több, mint 25 évesek) amelyek csak mintákat mutatnak. Nem modelleket, kötésmintákat. Ma is nem egy ilyet lehet vásárolni. Sokszor nincs szükség arra, hogy interneten vadásszunk mintákra, csak körül kell nézni az otthoni újságok, könyvek között.

Amikor én úgy érzem, valami egyedit találtam ki, és ezt megjelentetem, akkor nem tekinthetem át a világirodalom összes megjelent, és ki nem adott művét az internettel együtt, hogy kiderüljön, tényleg én találtam ki azt a mintát. Meddig kell nekem kutakodnom? Hány oldalt, hány keresést kell elvégeznem? Hány könyvet, könyvtárat kell végignyálaznom hozzá?

Ugye érezni, hogy eléggé lehetetlen vállalkozás azt állítani, én találtam ki, és eléggé lehetetlen azt feltételezni valakiről, direkt ellopta a honlapra kitett mintámat.

Itt van számomra ezzel a szerzői jogosdival a gond. Ma divat a mintáknak nevet adni. Sokszor nem is sejtjük, hogy egy original design jelzővel jelzett leírás hangzatos megnevezése mögött egy olyan minta lapul, amit mi már 10-20, akárhány éve ismerünk. Legfeljebb nem volt neve, csak a 325. minta néven szerepelt a könyvben, vagy gyermekkorunk kedvenc kardigánjáról ismerős.
Azok hány helyen néztek utána, hogy valóban original-e a minta, akik ezt mondják?

A kedvenceim tényleg ezek a sapka, sál dolgok. Hogy lehet eredetinek nevezni egy sálat, ami egyráhajtásos pálcákkal készül végig? Ebben mi az eredeti? Komolyan nem szabadna ezek után senkinek ilyet készítenie, csak az illető engedélyével? És kinek az engedélyével. Én is több ilyen original sálmintát olvastam már:-)

Melyiket értesítsem, hogy hello, éppen horgolok egy sálat, 12 pálca széles, és kb 80 cm-re tervezem, ha kitart a fonal addig. Megengeded?
Persze, adjak nekik kreditet - ezt nem értem, bár próbáltam már utánajárni, miről beszélhetnek -, egy biztos, nagyon ki vannak akadva a hölgyek, hogy aljas módon letöltik a letölthető leírást, és készítenek sapkát és sálat az ő eredeti mintájukkal, és fuj, nem adnak nekik kreditet. Jelzem, ezek free leírások! Ez a kredites dolog is amerikai vesszőparipa.

Megtilthatja-e valaki azt, hogy az ő mintáját valaki lekösse? Ez internetes sajátosság, hogy mindent meg akarnak tiltani, mert ilyen meggondolások alapján a nyomtatott mintákat sem lehetne elkészíteni, még magunknak sem. Ha nem akarom, hogy elkészítsenek általam kitalált modellt, mintát, miért teszem közzé?

Olvastam egy kimerítő írást a témában, azért nem idézem, mert szintén nem magyar, és a szerzői jogok kezelése országonként eltérő.

Visszatérve arra kérdésre, hogy készíthetek-e egy sapkát, sálat vagy bármit az interneten megjelent minta szerint.
Egy érdekes, eddig általam nem olvasott dolgot írtak le az egyik szerzői jogokról szóló írásban.
Arról volt szó, mi a free, a personal use, meg a többi megjelölés.
A lényeg az, hogy nagy tételben nincs joga gyártani senkinek; egyet magának, a családtagjának, vagy bárkinek elkészíthet belőle. A personalba még az is belefért, hogy saját kezével, kézi munkával eladásra lehet maximum 12 darabot készíteni abból a bizonyos dologból. De ismétlem, lehet, hogy nálunk ez máshogy van.

Amúgy meg itt a következő gond: ha eltérőek a szabályok, melyiket kell betartanom? Azt, amelyik nekem jobb, mindegyiket, a leírás írójának hazájában érvényeset, a honlap hostjának megfelelőt, esetleg a domain hovatartozásának megfelelőt, vagy a magyart? Mindegyiket nem lehet betartani, mert eltérőek, ha mindenhonnan azt tartom be, mit nem szabad, akkor azt hiszem, olvasni sem merném már az internetet.